Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alapok

 

1.lecke

Ahhoz hogy hangszeren tudj játszani meg kell ismerkedned a kottaolvasással. Létezik betűs kotta és vonalas kotta, én az utóbbival foglalkoznék, mert az elterjedtebb.

A kotta 5 vonalból és 4 vonalközből áll, amit alul, vagy felül pótvonalakkal egészíthetnek ki. Ilyenkor a vonalak alatti hangjegy egy kis vonallal van áthúzva.

A hangokat a kottában a hangjegyek jelölik. A hangjegyek teli vagy üres ovális  alakzatok szárral vagy anélkül. Ennek bizony jelentése van:

Ha  a hangjegy mögött egy pont van, az az értékét (hosszát) 50%-al növeli.

Ez egy pontozott negyed, értéke a negyed másfélszerese, tehát 1/4+1/8-ad.

(Létezik duplapont is, ilyenkor a hangjegy mögött két ilyen pont van. A második pont a fenti esetben az 1/8-ad felét, tehát 1/16-odot adna hozzá a hang értékéhez, tehát 1/4+1/8+1/16-odot érne. Ritkán használatos.) 


Az elnevés (egészhang, félhang stb.) arra utal, milyen hosszan szól az adott hang. A félhang csak feleannyi ideig szól, a negyed csak negyedannyiig. (Ez az ütem tanulásánál majd világosabb lesz.) A hangok (egész, fél stb.) megszólalásának időtartama, azaz hossza nem abszolut meghatározható pl. másodpercben, hanem függ a tempótól, ami változó, lehet gyorsabb, vagy lassabb. Sokszor jelölik a kottában, lásd az egyéb kottajelölések menüpontban. 

A hangjegyeknek szára is lehet (kivéve az egészhangot). A szár vagy felfelé vagy lefelé van meghúzva. Erre a szabály, hogy a 3 vonalon lévő hangnál még szabadon válaszott merre legyen, de e felett lefelé, ez alatt felfelé húzzák. Ennek csak annyi a jelentősége, hogy kevésbé lógnak ki a karakterek az öt vonal terjedelméből.

A hangjegyek szárát néha vonalak kötik össze, ezt gerendának hívják. Azokat a hangokat kapcsolhatja össze gerenda, melyeknek van egy kis zászlója, tehát a nyolcad, vagy a tizenhatodhangokat. A gerenda egy vonal ha nyolcadokat kapcsol össze, kettős vonal ha tizenhatodokat. Olyan is előfordulhat, hogy egy nyolcad és tizenhatod hang közt van gerenda, ami a nyolcad felé eső részen szimpla vonal, a tizenhatod felé eső részen dupla, valahogy így:


A kottában nem csak a hangok hosszát jelölik, hanem a szüneteket is. Így a hang analógiájára van belőle:

A kulcsok:

Ezek a kulcsok nem ajtót nyitnak, de nagyon találó a nevük, mert a kotta értelmezésének kulcsát jelentik. A sor első ábrája a kulcs. 

violinkulcs, vagy g -kulcs: alakja is g betűre emlékeztet. A rajzolt violinkulcs a második vonalról (alulról a második!) indul, mert az a "g" hang helyét jelzi. A nyomtatott violinkulcsnál valamiért ez nem előírás, ahogy itt is látszik az első vonalközből indul (ettől még ugyanúgy a g helyét jelzi),

 

basszuskulcs, vagy f-kulcs: a mélyebb hangtartomány hangjait öleli fel. A negyedik vonalról indul (alulról a negyedik, felülről ez a második vonal), ez az "f" hang helyét jelzi. Ez az f hang a violinkulcscsal meghatározott skálánál egy oktávval mélyebb f hangját jelzi!

Zongoradaraboknál a kotta úgy néz ki, hogy a jobb kéz által játszott sor a violinkulcscsal jelölt, alatta van a basszuskulcscsal jelölt kotta amit a bal kéz játszik (mert a zongora bal oldalán lévő billentyűk adják a mély hangokat). A két sort kapcsos zárójellel össze is szokták kötni.

Létezik még tenorkulcs, vagy c-kulcs de ez a zongora esetében nem használatos.

 

2. lecke

Na de nézzük a lényeget, a hangsor hangjait.

A természetes hétfokú hangsor, talán még iskolából erre mindenki emlékszik (erre még én is ):

dó-ré-mi-fá-szo-lá-ti-dó (ez ugyan 8 hang, de a dó már ismétlődik, ezért hétfokú a hangsor).

Ez a hangsor megfeleltethető a gyakrolatban használatos hétfokú hangsornak:

c-d-é-f-g-á-h-c, visszafelé pedig: c-h-á-g-f-é-d-c (a kottaolvasásban sokat segít, ha ezt oda-vissza betéve megtanulod)

(Valójában úgy kell értelmezeni, hogy a dó megfelel az adott skála 1.hangjának, a  a másodiknak, és így tovább. Tehát c-dúrban valóban igaz a fenti állítás, de más skáláknál nem, mert pl. g-dúrban a skála első hangja a g, ezért a dó annak felel meg. Ez majd a dúr skálák leírásánál tisztább lesz)

Ez a hangsor egy oktáv terjedelmet tesz ki, de egymás mellett több oktáv is van. A zongorára adaptálva a billentyűzet közepe tájékán iduló oktáv, az egy vonallal jelölt hangok oktávja. Ugyanis a mélyebben induló oktáv jelölése nagybetű, aztán mellette a kisbetűs, majd az egyvonalas, kétvonalas stb... A skála mindkét irányban végtelen, csak az emberi fül által hallható hangtartomány szab határt a folytatásának. Hogy egzakt lengyen a dolog, az egyvonalas "a" hang frekvenciáját 440 Hz-ben határozták meg. Ezt nevezik kamarahangnak is.

C D É F G A H  c d é f g a h c' d' é' f' g' a' h' c" d" é" f" g" á" h" c"

                                                                      kamarahang

A kottában ez így néz ki:

 

 

A zongorán pedig:

Ezt a hétfokú hangsort diatonikus skálának is hívják. Van ezen kívűl kromatikus skála is, ott az oktávot 12 részre osztották fel. Zongora esetén diatonikus skálákkal lesz dolgunk, úgyhogy csak ezzel fogok foglalkozni.

Praktikus tanulási segédlet: gondot okozhat a kottaolvasásnál, hogy ha megtanuljuk a violinkulcsos kottában a hangjegyek helyét, akkor teljesen belezavarodunk a kottaolvasásba ha basszuskulcsos kottában kell tájékozódni. Hogy ne keverjük a kettőt, alkottam egy szójátékot:

Ami a  violinkulcsos kottában c, a basszuskulcsnál mindig e: cece

       és így tovább       d helyén az f : döf

                                        e helyén g: egy

                                        f helyén  a: fa

                                        g helyén h: golyhó

                                        a helyén c: arc

                                        h helyén d: had

 

Persze más szavakkal is lehet. Nekem sokat segített, mert így elég azt ránézésre tudni hogy, a violinkulcsos kottában melyik hang melyik.

 

Az ütem

A dallam hangjainak nemcsak a sorrendje adja meg a jellegzetes hangzást, hanem a leülések üteme (gyorsasága-lassúsága) is.

Az ütemeket függőleges ütemvonalak választják el egymástól, és a kulcs után kerül kiírásra, hogy milyen ütemmel kell játszanunk, az ütemmutató révén.

Ütemtipusok:

A sor elején található az un. ütemmutató, ami jelzi az ütemet. 

Ha ez 4/4 akkor ez négynegyedes ütemet jelent, vagyis: az ütemen belül 4 hang lesz, és mindegyik negyedhang. Ezt az ütemtípust egyszerüsítve szokták kiírni: 4/4 helyett c-vel rövidítik. Ezt ne keverjük össze a c hanggal, ahhoz semmi köze, így néz ki a kottában:


 Persze a 4/4-es ütem lehet bontva is, a lényeg hogy maximum 4 db negyednek megfelelő hanghossz lehet az ütemvonalon belül. Tehát nyugodtan lehet 1 db egészhang, mivel az 4 negyeddel egyenértékű, vagy nyolc darab nyolcad is, és így tovább. 

 

2/2 ütem jelölése lehet egy c betű áthúzva egy függőleges vonallal. Ilyenkor két hang van az ütemvonalig leültve, és mindkettő félhang.

 

 

Ütemtípusok:

 

 

Ezek  a leggyakoribbak, de az ütemmutató lehet 6/4, 6/8, 6/16, 9/4, 9/8, 9/16 és így tovább.

 

kettős ütemvonal, általában egy vékonyabb és egy vastagabb vonal egymás mellett, a zenemű végét jelenti. Ha emellett kettőspontot látunk, az ismétlőjel, amelyik oldalán van az ütemvonalaknak a kettőspont, azt a szakaszt kell ismételni. Alapesetben kétszeri ismétlést jelent (a két pontról könnyű megjegyezni).

 

ismétlőjel

 

Az ütem gyakorlati alkalmazásában sokat segít egy metronóm, ennek hiányában vagy számolni érdemes magadban, hogy megfelelő ideig üsd le a billentyűt, vagy ujjal koppintani az ütemet.

Ritmusképletek

A fontosabb ritmusképletek az alábbiak:

-Szinkópa= egy rövid, egy hosszú, egy rövid hang. Ez lehet: negyedhang-félhang-negyedhang, vagy tizenhatod-nyolcad-tizenhatod, de  a klasszikus szinkópa a negyed-fél-negyed sorozat.

-Éles ritmus=nyolcad-pontozott negyed. Egy rövid hang az elején, és egy hosszú a végén, éles hangzást ad.

-Kis éles ritmus= tizenhatod-pontozott nyolcad

-Nyújott ritmus=az éles ritmus fordítottja: pontozott negyed-nyolcad.

-Kis nyújtott ritmus=pontozott nyolcad-tizenhatod

-Triola=a negyed hang 3 részre osztva, tehát három gyors hang, amelyek hossza összesen egy negyed. 

-Nagy Triola=a félhang 3 részre osztva

3.lecke

A hangközök

Két hang egy hangközt alkot. Ez lehet prim, szekund, terc, kvart, kvint, szext, szeptim, oktáv. A szekund esetén  1 egészhang van a két hang között, a tercnél kettő, és így tovább. Az oktáv tulajdonképpen a 7 fokú skála két szélső c hangja közti különbség. De mivel a különbség számít, ugyanígy egy oktáv d-től d-ig, vagy h-tól h-ig.

Ha egészhangnyi a távolság, akkor a hangközök a következőek:

nagyszekund, nagyterc, tiszta kvart, tiszta kvint, nagy szext, nagy szeptim, tiszta oktáv.

Hogy nagy vagy tiszta az előtag, csak tradíció, ugyanazt jelenti: egészhangnyi egységekben mért távolságot.

Leütve a nagy szekund=süss fel nap (eleje)  :)

                nagy terc=Boci Boci (tarka)

                tiszta kvart=metro hangja, az ajtók záródnak rész előtt

                tiszta kvint=hull a pelyhes (eleje)

                

Lehet azonban a terc kisterc is, ha csak félhangnyi a különbség. Vagy lehet szűkített kvint, ha félhanggal kisebb a távolság a két hang közt. És lehet bővített kvint, ha félhanggal nagyobb a távolság.

A kottában a szűkített, vagy bővített jelleget a módosítójelek árulják el.

Ezek: kereszt: fél hanggal emeli azt a hangot ami mögötte áll

bé: fél hanggal leviszi azt  a hangot, ami mögötte áll

duplakereszt: egész hanggal emeli

duplabé: egész hanggal leviszi

(A duplakeresztet gyakrabban jelölik két sima kereszttel, ami az elő sorban van.)

A kottában ha találkozol velük, akkor a hatásuk az ütemvonalig tart azon a vonalon vagy vonalközben, ahová kihelyezték őket.Akkor nem így van, ha feloldójel feloldja a hatásukat.

FONTOS: a kereszt után álló hang "isz" végződést kap, a bé után álló "esz" végződést.

Így lesz c-ből a kereszt hatására: cisz, a d-ből bé hatására: desz. Kivétel ez alól a "h" hang, mert abból nem hesz lesz, hanem "b" hang (csak hogy jól összekeverjük a módosítójellel). Az angol nomenklatúrában ráadásul a b hang a h alaphangot jelöli!

Ha megnézzük a zongora billentyűkiosztását, akkor a félhangok a fekete billentyűk (félhangnyi távolságra vannak a mellettük lévő fehér billentyűktől), valamint az egymás mellett álló H-C, és É-F billentyűpárok (ezek azok ahol a fekete billentyű hiányzik a fehérek közül) . A fekete billentyűk mindkét oldalán fehér billentyű van, ebből következik, hogy az alatta levő billentyűtől fél hanggal magasabbak (kereszt jel, isz végződés), míg a felettük (jobbra lévő) billentyűknél fél hanggal mélyebbek (bé, esz végződés). Tehát hogy a C és a D hang közötti fekete billentyű cisz, vagy desz, csak megközelítés kérdése. Valójában ugyanaz a hang. Ezt úgy szokták mondani, hogy enhamónikusak.


Visszatérve a hangközökre, még annyit, hogy a hangközt egyszerű hangköznek hívjuk, ha nem haladja meg az oktáv terjedelmet, és összetett hangköznek, ha meghaladja azt. Így pl. a nóna: egy oktáv + egy szekund.

Ha a hangközt alkotó hangokat megszólaltatjuk, a hangzás lehet

-harmónikus: ez a konszonancia (önmagában is teljes, harmónikus hangzat). Ilyen a nagy terc, tiszta kvart, tiszta kvint, nagy szext, tiszta oktáv, kis terc.

-diszharmónikus: ez a disszonancia, ilyen a kis és nagy szekund.

harmóniákat az egyszerre megszólaló hangok alkotják (3 hang vagy több). Ez a zene vertikális jellege, a kottában így jelölik:

 

A harmónia nem kell  hogy konszonáns (harmónikus) hangzatú legyen, azt is harmóniának hívják ami disszonáns hangok összessége. A kritérium csak annyi, hogy több hang szól egyszerre.

 

Az Akkordok  speciális harmóniák, velük külön menüpontban foglalkozom.