Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dúr skála

 A leggyakrabban használt hangnemek: a DÚR és a moll (a DÚR-t nagybetűvel írják, a moll-t kicsivel).

 DÚR: a dó alapú hangsor (lejjebb megmagyarázom)

 moll: a lá alapú hangsor 

Mindkettő diatonikus skála, a különbség közöttük, hogy más a hangsor hangjainak távolsága egymástól. Összhatásként a DÚR vidám, élénkebb hatású, a moll melankolikusabb szomorkás benyomást kelt.

A két skála hangmagasság különbségei így néznek ki:


c-            -d-              -é-       -f-              -g-             -a-             -h-        -c-

   egész          egész         fél       egész          egész      egész         fél         (ez az összes DÚR skálában)

 

Míg a-moll (eol) skálánál így:

a-                  -h -         -  c-               -d-            -e-         -f-               -g  -

      egész            fél                egész        egész        fél        egész        egész

DÚR hangsor, a természetes hétfokú hangsor hangjaiból áll.

Az alap a C-DÚR skála, ami c-től c-ig terjed (ezért dó alapú, mert a hétfokú hangsorban a dó megfelelője  a c hang). Az alap moll skála a-tól a-ig  (ezért lá alapú). 

Már beszéltünk az alapoknál a keresztről és a b-ről. Ezek a módosítójelek állhatnak a violinkulcs után közvetelenül, ebben az esetben előjegyzésként értelmezzük őket, és megállapíthatjuk belőlük a hangnemet (az egész zeneműre vonatkoznak ez esetben, nem csak az ütemvonalig tart a hatásuk).

Példa:

A fenti példában az előjegyzés egy b, ami a "h" hangot félhanggal viszi lefelé az egész zeneműben (tehát "h" helyett "b" lesz). A beillesztett feloldójel ebben az esetben a második hangjegynél megszünteti a hatását. A feloldójel hatása az ütemvonalig tartana, de ha újra kikerül a b, mint itt is, akkor ez megszünteti a feloldójel hatását.

A c-DÚR skála előjegyzés nélküli, itt nem áll semmi a violinkulcs után.    

A zongorára vonatkoztatva: ez a skála a "c" hangról indul, és a sorban lévő fehér billentyűket tartalmazza. Ha megnézzük, az é-f, és a h-c bilentyűpárok közt nincs fekete billentyű, mert ezek csak félhangnyi távolságra vannak egymástól (ezt tükrözi a fenti skálamagyarázat).  A skála a billentyűzet bármelyik c hangjáról indulhat (a zongora és a szintetizátor is több oktávot-és ugyanannyi c-dúr skálát tartalmaz).

A c-DÚR skála a kottában:

 

 

 

 

Ha előjegyzésként egy keresztet találunk, akkor ez G-DÚR skála (pontosabban mondva a zenemű G-DÚR hangnemben van). A G dúr skálát azért így hívják, mert g-től g hangig tart! Ebben már van egy félhang: f helyett fisz.


A keresztet a módosított hang helyére rajzolják az előjegyzésben, nem csak úgy akárhová. Vigyázat: a kereszt az összes f hangra vonatokozik, tehát ha a kottában az egy oktávval lejjebb vagy feljebb lévő f hang is szerepel (ami nem azon a vonalon lesz, ahová a kereszt van rajzolva), az is fisz lesz.

Sőt! A keresztek és bé-k miatt "keletkező" félhangok az akkordok összetételét is módosítják. Pl. G-dúr kottában,  a kotta felett F-el jelölt f-dúr akkord három hangja: f+a+c helyett fisz+a+c-t kell leütni!

 

Ennek értelmében továbbhaladva:

két kereszt     -     D-DÚR,   -   d-től, d-ig tart    -     két hangot emeltünk meg  benne: két fekete billentyű, fisz és cisz                                                                 

                                                            

három kereszt-     A-DÚR   -    á-tól á-ig tart    -        három fekete billentyű: fisz, cisz, gisz

négy kereszt    -   E-DÚR    -    e-től e-ig tart   -        négy fekete billentyű: fisz, cisz, gisz, disz

öt kereszt       -    H-DÚR   -    h-tól h-ig tart    -       öt fekete billentyű: fisz, cisz, gisz, disz, asz

hat kereszt     -Fisz-DÚR   -fisztől- fiszig tart -       hat fekete billentyű: fisz, cisz, gisz, disz, asz, esz

hét kereszt    -  Cisz-DÚR - cisztől ciszig tart -     hét módosított hang szerepel (nagyon ritka)

 

De sajnos előjegyzésként b-k is lehetnek, ez újabb 7 dúr skálát eredményez: 

egy bé          -        F-DÚR        -   f-től f-ig       -      egy fekete billentyű: bé

két bé         -         B-DÚR       - b-től b-ig       -        két fekete billentyű: bé, esz

 3 b           -           Esz-DÚR    -esztől esz-ig    -       három fekete billentyű: bé, esz, asz

4b          -             Asz-DÚR    -asztől asz-ig   -         négy fekete billentyű: bé, esz, asz, desz

5b         -             Desz-DÚR   -desztől desz-ig   -   öt fekete billentyű: bé, esz, asz, desz, gesz

6b        -             Gesz-DÚR   -gesztől gesz-ig    -       hat módosított hang (ritka hangnem)

7b       -              Cesz-DÚR  -cesztől cesz -ig       -hét módosított hang (ritka)

 

A lényeg, hogy a C-dúr alaphangjától a c-től 5 hangnyira van a g hang (ha az 1. c, 2.d, 3.e, 4.f,akkor az 5.g), ami a G-dúr skála alaphangja, újabb 5 hangnyira (immár a g dúr skála hangjaira értve) van a d, innen indul a d-dúr skála és így tovább.


Ha egy zeneműről meg akarjuk állapítani, hogy milyen hangnemben van, két dolgot kell megvizsgálnunk:

1. az előjegyzést (van-e kereszt, vagy bé, és mennyi)

2. a zenemű utolsó leütött hangját.

Egy G-DÚR-ban lévő darab utolsó hangja g, a D-DÚR esetén pedig d, és így tovább. Vannak kivételek, de általánosságban ez igaz. Ne tévesszen meg, hogy vannak olyan rövid darabok, ahol van bé, vagy kereszt az előjegyzésben, mégsem kell fekete billenytűt leütni, mert ha pl 1 kereszt van, de nincs f hang a kottában, akkor persze fisz sem lesz. Ettől még a hangnem ugyanúgy G-DÚR. Ráadásul a hangnem változhat a darabon belül, ekkor változik az előjegyzés is.